Analitika megfigyelés nélkül

Éveken át egy weboldal látogatottságának mérése nagyjából egyet jelentett a Google Analytics beépítésével.

Ingyenes volt, mindenhol ott volt, és senki nem kérdőjelezte meg igazán. A valódi ára később derült ki: sütisáv minden oldalon, hozzájárulási ablak, amelyet a látogatók többsége olvasás nélkül kattint el, és látogatói adatok, amelyek egy hirdetésből élő céghez áramlanak.

A legtöbb weboldalnál ez az alku egyszerűen nem éri meg.

Egy személyes oldalnak vagy egy kisebb terméknek néhány kérdésre kell választ kapnia. Mely oldalakat olvassák? Honnan érkeznek a látogatók? Eljutott-e valakihez a legutóbbi bejegyzés? Egyikhez sem kell tudni, hogy pontosan ki az adott ember, és azt sem, merre jár még az interneten.

Az adatvédelmet előtérbe helyező analitika ebből indul ki. Nem gyűjt be mindent, hogy aztán utólag döntse el, mire jó, hanem csak annyit rögzít, amennyi ezekhez a kérdésekhez kell.

Én végül az Umami mellett döntöttem, és már ezen az oldalon is ez fut.

Nem használ sütiket. Oldalmegtekintést, hivatkozó oldalt, böngészőt, operációs rendszert, eszköztípust és országot rögzít, és semmi olyat, ami alapján egy konkrét személy azonosítható lenne. A követőkód 5 KB alatt van. Nyílt forráskódú, tehát ezek az állítások ellenőrizhetők a kódban, és saját szerverre is telepíthető, ha az adatoknak a saját infrastruktúrán belül kell maradniuk.

Sütik és személyes adatok nélkül a legtöbb esetben nincs is mihez hozzájárulást kérni. Nincs sáv, nincs beállítópanel, nincs félrekattintásra tervezett gomb.

Ennek ára is van. Nincs felhasználói szintű tölcsér, nincs eszközökön átívelő azonosítás, nincsenek hirdetési célközönségek. Ha az üzlet ezekre épül, az Umami nem a megfelelő eszköz.

A legtöbb oldal viszont nem ezekre épül. Néhány őszinte számra van szüksége, és egy olyan felületre, amely tíz másodperc alatt átlátható.

A látogatók adatait nem egy jobb sütisáv védi meg a legjobban.

Hanem az, ha eleve be sem gyűjtjük őket.